Csodaszer-e az Atkins diéta? - Országos Húsipari Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft. - Akkreditált laboratórium - Analitikai és mikrobiológiai vizsgálatok - Takarmány vizsgálatok

Keresés
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Csodaszer-e az Atkins diéta?

Hús és egészség > Gyakori kérdések

A dr. Robert C. Atkins által kidolgozott, igen kevés szénhidrátfogyasztást engedő étrend alapja, hogy cukor hiányában a szervezet zsírt éget energiaigényének fedezésére azáltal, hogy egy másik metabolitikus folyamatra kapcsol át. A zsír mobilizálásához szükséges valamennyi enzim rendelkezésre áll a sejtekben. A mobilizált zsír nem halmozódik fel, és nem raktározódik, ezért a zsírfelesleg és a testsúly csökken. A vörös vértestek és az agysejtek által igényelt, viszonylag kis mennyiségű glükózt könnyen szintetizálja a szervezet glikoneogenezis révén zsírokból és fehérjékből. Az Atkins diéta a vaj, hús, sajt és tojás korlátlan fogyasztását tanácsolja.

Az Atkins diéta négy szakaszból áll:
1. szakasz: Bevezetés
(kb. két hét)
A szénhidrátfogyasztás korlátozása napi 20 g-ra, ami salátákból és keményítőmentes zöldségekből származhat.
2. szakasz: Tartós súlycsökkenés
Tápanyagokban és rostokban gazdag szénhidrátok felvétele az első héten napi 25 g, a második héten 30 g mennyiségben, és így tovább, amíg a súlycsökkenés megáll. Ezután 5 g-ot ki kell vonni a napi szénhidrátfelvételből, hogy folyamatos, mérsékelt súlycsökkenés legyen elérhető.
3. szakasz: Súlyfenntartás előkészítése
Átmeneti időszak a súlycsökkenéstől a súlyfenntartásig. A napi szénhidrátfelvétel növelése hetente 10 g-mal a kívánt testsúly eléréséig.
4. szakasz: Élethosszig tartó súlyfenntartás
A szénhidrátfelvétel ellenőrzése mellett bármilyen élelmiszer fogyasztható a súly fenntartása és a jóllét megőrzése céljából. Kortól, nemtől, fizikai aktivitástól függően napi 90-120 g az a szénhidrátszint, amely még nem vezet súlynövekedéshez.


Az Atkins diéta egyre népszerűbbé válik, a bulvársajtó szenzációként tálalja a világhírű színészek fogyásának történetét, az Egyesült Államokban egyes éttermekben már Atkins menü is kapható. Másrészt a nagy zsír-, fehérje- és koleszterintartalom miatt számos ellenzője is van.
A tudományos igényű összehasonlító vizsgálatok a következőket állapították meg:

  • BREHM és mtsai (2003) kísérleteiben a nagyon kis szénhidráttartalmú diétán levő egészséges, elhízott nők súlycsökkenése nagyobb volt 6 hónap alatt, mint a kalória-megszorításos (30 energia% zsír) diétán levőké. A vérnyomás, zsír, éhezési glükóz és inzulin értékei nem mutattak szignifikáns különbséget a két csoport között a kísérlet végén, tehát az Atkins diéta hatására nem romlottak a szív- és érrendszeri betegségek kockázati paraméterei.

  • Cukorbeteg vagy metabolikus szindrómában szenvedő, kórosan elhízott egyéneknek szignifikánsan nagyobb volt a súlycsökkenése és a trigliceridszint-csökkenése kis szénhidráttartalmú diétán, mint kis zsírtartalmú diétán (SAMAHA és mtsai, 2003). A kis szénhidráttartalmú diéta javította az inzulinérzékenységet. A szerzők óvatosságra intenek az eredmények értékelésekor, tekintettel a súlycsökkenés nagy szórására és a kísérlet rövid időtartamára.

  • Elhízott egyének az első hat hónapban többet fogytak kis szénhidráttartalmú étrenden, mint hagyományos fogyókúrával (kevés kalória, sok szénhidrát, kevés zsír). Egy év alatt azonban a különbség nem volt szignifikáns, az elveszített súly egy részének visszahízása miatt. A HDL-koleszterin növekedése és a trigliceridszint csökkenése az egész kísérlet alatt a kis szénhidráttartalmú diéta esetén volt nagyobb (FOSTER és mtsai, 2003).

  • DANSINGER és mtsai (2003) összehasonlították négy népszerű fogyókúra eredményességét: Atkins (kevés szénhidrát), Ornish (kevés szír), zóna (kis glikémiás terhelés), Weight Watchers (kevés kalória). Egy év alatt mind a négyféle diéta hatására szignifikánsan csökken a testsúly, és az Ornish kivételével szignifikánsan csökkent a szívbetegség kockázatát mutató Framingham pontszám. A lemorzsolódás mind a négy esetben jelentős volt.

Szerzők következtetése szerint kitartó egyének számára többféle fogyókúrás stratégia is eredményes lehet.

  • BRAVATA és mtsai (2003) értékelték a kis szénhidráttartalmú étrendről megjelent szakcikkeket. A kis szénhidráttartalmú diétának nem volt káros hatása a szérumlipidekre, az éhezési glükóz- és inzulinszintre vagy a vérnyomásra. Ez alapján úgy látják, hogy nincs meggyőző bizonyíték a kis szénhidráttartalmú étrend ellen vagy mellett. A súlycsökkenést a kisebb kalóriabevitelnek és nem a kisebb szénhidráttartalomnak tulajdonítják.

  • Ennek a megállapításnak ellentmondanak GREENE és mtsai (2003) kísérletei, ahol a kis szénhidráttartalom, de nagyobb kalóriabevitel mellett több volt a fogyás, mint kis zsírtartalom és kisebb kalóriabevitel esetén.

  • Normális testsúlyú férfiak Atkins étrendre (46g szénhidrát/nap, 2335 kcal/nap) áttérve hat hét alatt 3,3 kg-ot veszítettek a testzsír tömegéből, az izomzat tömege pedig 1,1 kg-mal nőtt, szemben a kontroll csoportba (330 g szénhidrát/nap, 2190 kcal/nap) tartozó szintén normális testsúlyú férfiakkal, akiknek izomzata 0,4 kg-mal nőtt változatlan testzsír mellett, azonos mozgásintenzitás esetén (VOLEK és mtsai, 2002).

  • Túlsúlyos nők azonos napi zsír- (50 g) és energiabevitel (1700 kcal) mellett több testzsírt veszítettek, ha fehérjedús (125 g/nap) étrendet fogyasztottak, a vérzsír értékek és a glükóz homeosztázis javulása mellett (LAYMAN és mtsai, 2003).

  • Az Atkins diéta hatásos módja a túlsúlyos kamaszok fogyókúrájának, és nem rontja a vérzsír értékeket (SONDIKE és mtsai, 2003).

  • A legújabb vizsgálatok eredményeképpen az Atkins diétát reklámozó cég óvja a diétát követőket a túlzott, telített zsírsavakat tartalmazó zsírok bevitelétől (EU 2004).



Összefoglalva:

  • Az Atkins diéta rövid távon (hat hónap) nagyobb súlycsökkenést eredményez, mint a hagyományos fogyókúrák, és ezen a rövid távon nem káros az egészségre.

  • Az Atkins diétához is önfegyelem szükséges.  

  • Az Atkins diéta abbahagyása után is gyakori a visszahízás.  

  • Az Atkins diéta hosszú távú egészségre gyakorolt hatása egyelőre, tudományos bizonyítékok híján, nem ítélhető meg.



Irodalom
BRAVATA, D.M., SANDERS, L., HUANG, J. et al. (2003): Efficacy and safety of low-carbohydrate diets: A systematic review. The Journal of the American Medical Association. 289(14):1837-1850.
BREHM, B.J., SEELEY, R.J., DANIELS, S.R. et al. (2003): A randomized trial comparing a very low carbohydrate diet and a calorie-restricted low fat diet on body weight and cardiovascular risk factors in healthy women.
DANSINGER, M.L., GLEASON, J.L., GRIFFITH, J.L. et al. (2003): One year effectiveness of the Atkins, Ornish, weight watchers and zone diets in decreasing body weight and heart disease risk. Presented at the American Heart Association Scientific Sessions November 12, in Orlando, Florida
EU Food Law, vol. 152., 2004. január 1.
FOSTER, G.D., WYATT, H.R., HILL, J.O. et al. (2003): A randomized trial of a low-carbohydrate diet for obesity. The New England Journal of Medicine 348(20):2082-2090.
GREENE, P., WILLETT, W., DEVECIS, J. et al. (2003): Pilot 12-week feeding weight-loss comparison: low-fat vs low-carbohydrate (ketogenic) diets. Obestity Research 11S, page 95OR.
LAYMAN, D.K., BOILEAU, R.A., ERICKSON, D.J. et al. (2003): A reduced ratio of dietary carbohydrate to protein improves body composition and blood lipid profiles during weight loss in adult woman. Journal of Nutrition 133(2):411-417.
SAMAHA, F.F., IQBAL, N., SESHADRI, P. et al. (2003): A low-carbohydrate as compared with a low-fat diet in severe obesity. The New England Journal of Medicine 348(21):2074-2081.
SONDIKE, S.B., COPPERMAN, N., JACOBSON, M.S. (2003): Effects of a low-carbohydrate diet on weight loss and cardiovascular risk factor in overweight adolescents. The Journal of Pediatrics 142(3):253-258.
VOLEK, J.S., SHARMAN, M.J., LOVE, D.M. et al. (2002): Body composition and hormonal responses to a carbohydrate-resticted diet. Metabolism 50:864-870.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz