Ha profi módon működtetünk egy üzemet, rengeteg előírásnak, szabványnak és szabályzatnak kell megfelelnünk az eszközökre, folyamatokra és környezetre vonatkozólag. Hogyha pedig ne adj isten véletlenül pont az élelmiszeriparban mozgunk, akkor ezek a szabályozások rettentően szigorúak, nagyon nehéz nekik megfelelni.
Ugyanakkor a fogyasztói oldalról nézve mindez teljesen érthető és logikus, hiszen gondoljunk csak bele. Arról beszélgetünk, hogy mit juttatunk a szervezetünkbe, úgymond mivel tömjük magunkat. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen alapanyagokat használnak fel egy-egy ételhez, tipikus példája tud ennek lenni bármilyen húsétel, mondjuk a virsli. Nekem nagyon fontos, hogy bármennyire is egy darált dologról beszélünk, minden maximálisan igazi, eredeti husi legyen és ne mindenféle növényi pótlékkal legyen teletöltve egy ilyen étel sem.
Ha arról biztosítva vagyunk, hogy a felhasznált alapanyagok tökéletesek és a lehető legjobb minőségűek, annak is szoros keretek közé kell kerülnie, hogy milyen eszközökkel kerülnek ezek az alapanyagok feldolgozásra. Milyen tisztasági, higiéniai előírások vonatkoznak rájuk, milyen anyagokból készülhetnek egyáltalán ilyen berendezések – mert bizony ennek is hatalmas jelentősége van, akárcsak mint például az orvostechnikában, itt sem lehet bármilyen fémet vagy műanyagot használni az élelmiszer feldolgozáshoz. Vannak olyan anyagok ugyanis, amik könnyen reakcióba léphetnek az élelmiszerekkel és olyasmik válhatnak ki és kerülhetnek az étel felszínére, amik az élő szervezetekre károsak lehetnek.
Hasonló módon igaz ez a megválasztott csomagolóanyagokra is. Egyáltalán nem mindegy, hogy mibe rakunk, akár húsokat, akár bármilyen vegyszerrel kezelt terméket. Ha rosszul választunk csomagolóanyagot, könnyen járhatunk úgy, hogy kiválik belőle valami olyan oldószer, ami igencsak káros lehet bármilyen ember, állat, vagy élőlény számára. Éppen ezért nagyon fontos előírások vonatkoznak ebben a témakörben is és élelmiszeripar révén ezt gyakran és szigorúan is ellenőrzik.
Mivel ennyire szoros keretek között kell mozogni egy ilyen vállalkozásnak az egészségügyi előírásokat illetően, teljesen logikus, hogy minden olyan fejlesztés, ami elősegíti, hogy hatékonyabban és gazdaságosabban működhessen egy ilyen üzem jó befektetés lehet. Tipikusan azokra az energetikai fejlesztésekre gondolok, amikkel nem csak a telephely vagy a folyamatos működését lehet racionálisabbá, esetleg zöldebbé tenni, de jelentősen kevesebbe kerülnek utána különböző közüzemi számlák is.
Ennek egy teljesen bevett útja-módja a napelem telepítés. Annak ellenére, hogy nem új eljárásról és technológiáról van szó, itthon még mindig sokan nem tudják, pontosan miről van szó, vagy összekeverik valami mással. Tehát néhány szóban: mit is nevezünk valójában fotovoltaikus rendszernek?
A fotovoltaikus rendszerek a nevüknek megfelelő módon arra a célra szolgálnak, illetve arra képesek, hogy a fény energiáját (“foto” szócska erre utal) villamos energiává (“volt” szócska erre utal) tudják alakítani. Ez egészen varázslatosan hangozhat azoknak, akik nem bennfentesek kellően a témában, pedig valójában egy nagyon egyszerű dologról van szó. A Napból a fény gyakorlatilag elektromágneses sugárzás formájában érkezik hozzánk a Földre, amit a napelem cellák remekül fel tudnak fogni. Ezzel az anyagának köszönhetően az történik, hogy az elnyelt elektromágneses sugárzásból elektromos áram alakul át – hiszen mint tudjuk, az anyag nem vész el, csak átalakul. Ez az árammá alakított sugárzás azonban még nem jó nekünk az otthoni rendszerhez, hiszen még csak egyenáramot kaptunk. Ahhoz, hogy ezt a háztartásban – vagy ugyebár egy üzemben – is alkalmazni tudjuk az kell, hogy váltóárammá alakítsuk, illetve helyettünk megtegye ezt az erre a célra szolgáló berendezés. Ez pedig nem más, mint az inverter, aminek segítségével az itthon használatban lévő 50 Hz-es és 230 V-os áramot kapunk. Ezzel az energiával pedig már nagyon is tudunk mit kezdeni, hiszen ez “van a konnektorban”. Nos, ilyen egyszerű a fény útja, amíg a Napból eljut az elektromos eszközeinkbe. Ilyen teljesen elemi módon lehet 100%-ban zöld energiához jutni.
Gyakori az a fajta botlás, amikor azt hiszik a napelem és a napkollektor egy és ugyanaz. Nagyon nem így van! A napkollektor lényegében arra a célra szolgál, hogy a szerkezetében keringetett víz a Nap hőenergiájának köszönhetően felmelegszik és ezt a felmelegített vizet tudjuk felhasználni fürdéshez, főzéshez, vagy akár fűtéshez is. Tehát ez az eljárás nem termel áramot, csupán a hőenergiát hasznosítja abban a formában, ahogy lehet. Ez is egy hasznos rendszer, azonban a napelemet nem helyettesíti.
Sokat beszéltem már az ilyen rendszerek működéséről, de arról még nem esett szó, hogy hogyan kerülhet fel ténylegesen a tetőre. Mivel ezek meglehetősen összetett műszaki berendezések, kár azzal hitegetni magunkat, hogy mi is képeket vagyunk megtervezni minden szükséges paramétert. Néhány részfeladat talán még menne az ügyesebbeknek, de az egész folyamatot mégiscsak jobb, ha szakemberre bízzuk. Innentől kezdve pedig nincs más teendő, csak hátradőlni és figyelemmel kísérni, mi történik körülöttünk.
Általában először egy terepszemlével kezdődik a teljes folyamat, hiszen ez jelenti az alapját mindennek: nem hogy a kivitelezésnek, de pláne sőt a tervezésnek. Ebből derül ki, hogy megfelelő-e a ház fekvése, eleget éri-e nap, nincs-e túl sokat valamilyen árnyékos területen, a tetőszerkezet kellőképpen erős-e, hogy elbírja a rákerülő súlytöbbletet. Ha ezek közül bármelyikre az a válasz, hogy nem, akkor sincs még feltétlenül minden veszve, hiszen az is jelenthet megoldást, hogyha a telek egy másik pontjában egy állványra kerülnek fel a napelemek – persze ez is csak akkor működhet, ha van erre a célra jó paraméterekkel rendelkező pont. De nem csak a ház szerkezete vagy elhelyezkedése okozhat galibát, vagy akár jelentős többletköltségeket, hanem a villamos hálózat állapota is. Hiszen gondoljunk csak bele, egy elavult, régi villamos rendszer valószínűleg nem lesz arra alkalmas, hogy a hálózatra visszatápláljon bármit is.
Ha ezeket a körülményeket kivétel nélkül alaposan felmérték már nagyon jól be lehet lőni, hogy konkrétan milyen rendszerre van szükség és hogy annak a telepítése milyen költségeket fog a megrendelőre róni. Fontos tudni, hogy ezek az eszközök nem olcsók, megtérülésük a felhasználástól függően akár 6-8 év is lehet. Azonban ennek megfelelően – és a mai sztenderdektől merőben eltérő módon – nem néhány évre tervezik őket, hanem akár 40-50 évig is kiszolgálhatják az adott háztartást / üzemet / létesítményt. Ráadásul azt is érdemes kiemelten megjegyezni, hogy tényleg tartós, nem évente elromló apró alkatrészekkel lehet mindehhez hozzájutni. Ennek tudatában azt hiszem nem kérdés, hogy érdemes-e belevágni egy ilyen jellegű fejlesztésbe, ha adódik rá lehetőség. A teljes körű felmérés és az éves átlagos energiafogyasztás ismeretében jó közelítéssel becsülhető a beruházás költsége és persze az is, hogy a használt fogyasztók mellett milyen tempóban várható az egész megtérülése. Ennek teljes tudatában már tényleg nem érhet bennünket meglepetés, tehát nem zsákbamacskát vesz az ember.
Hosszútávon gondolkodva, ideálisan belőtt napelem rendszer méret és optimalizált áramfogyasztás mellett egy kisebb családi ház, de épp úgy egy nagyobb üzem esetében is rengeteget lehet spórolni, hiszen végeredményül gyakorlatilag megszűnik a villany számla. Éppen ezért én biztosan beleugranék egy ilyen fejlesztésbe, amint volna rá lehetőségem.
